Bakács Tibor Settenkedő: De akkor mi a halál?

Nagy Ervin (Mandir Hindu Vallási Közösség): - A halál a tesnek az elmúlása.
Bakács Tibor Settenkedő: - Kész passz?
Nagy Ervin (Mandir Hindu Vallási Közösség): - Kész, passz. Ja. Tehát ez olyan, mint ez a kabát, mint amikor el fog kopni. Akkor nem fogok krokodil könnyekkel szenvedni attól, hogy ezt leveszem és felveszek egy másikat mondjuk. Vagy este amikor elalszom én már nem sírok, mint az unokám esetleg, hogy Úristen!, sötét van, meg minden, hát feltételezhetően még holnap reggel fel fogok kelni, tehát nem élem meg azt, hogy a nap lement, most mi fog történni? Hát majd fölkel.
Cser Zoltán (A Tan Kapuja Buddhista Egyház): És hogyha csak a test hal meg, akkor mért nem emlékszünk előző életeinkre?
Nagy Ervin (Mandir Hindu Vallási Közösség): - Jó lenne? biztos vagy benne, hogy jó lenne?
Cser Zoltán (A Tan Kapuja Buddhista Egyház): - Nem, én azt mondom, hogy ez a fontos különbség a hinduista reinkarnáció és a buddhista felfogás között, hogy a hindu reinkarnáció az a fizikai test...
Nagy Ervin (Mandir Hindu Vallási Közösség): - Reinkarnáció meg inkarnáció azt két különböző dolog.

Cser Zoltán (A Tan Kapuja Buddhista Egyház): - Tehát a fizikai test újra testesülése és visszatérése a természetről, meg a szellemnek az öröklétbe való visszatérése. A buddhizmus ezzel szemben azt mondja, hogy azért nem emlékszünk, mer t azemélyiség akivel azonosítjuk magunkat: én aki Cser Zoltán, én aki így nézek ki, én aki ezt tudom, tehát még a saját tapasztalataim is ezek mind személyes karakterek és ezek ugyanolyan múlandó dolgok, ugyanúgy nem a végső dolgok és ezért ez meghal. És ezért van az – erről van egy nagyon érdekes történet, mikor Pancsel lámát(?) visszaengedték a saját kolostorába, Amerikai riporterek így megkérdezték erről a halál témáról és akkor, hogy mégis mit tudna mondani erről a halálról? És akkor azt mondta nekik, hogy nagyon egyszerű a helyzet, hogyha valóban elpusztulunk, akkor mit foglalkozunk vele? Akkor nincs ki,aki átélje a halálnak a szörnyűségét, akkor mi a probléma? Ha meg nem, ha meg van aki átéli, miért foglalkozunk vele? Akkor nem probléma. tehát tulajdonképpen ez egy szellemes megfogalmazása volt a buddhista hozzáállásnak.

Bakács Tibor Settenkedő: - Csak szellemes, mert már a görögök is cáfolták, de igaz.
Cser Zoltán (A Tan Kapuja Buddhista Egyház): - Igen. (kacaj) Igazából bele lehetne kötni, viszont a szellemiségét érdemes úgy magunkévá tenni.
Bakács Tibor Settenkedő:- Iszlám testvér? Mert ugye állandóan segíteni kell... igen, iszlám testvérünk
Karaszon Attila (Iszlám Közösség Egyháza): Az időt isten teremtette. Tehát addig nem volt idő. Ő időtlen, volt örökké és lesz örökké.
Bakács Tibor Settenkedő: - Ez is közös pont.
Karaszon Attila (Iszlám Közösség Egyháza): Nem volt semmi és ő már volt és utána megteremti a semmiből az egész életet és utána ha elmúlna minden, akkor ő még mindig lenne. Megteremtette az időt, onnantól kezdve mindennek van egy ideje, ami akkor ha eljön, megszűnik létezni. Én mint ember, nem hallott voltam, ha mondhatjuk így, tehát nem voltam semmi, aztán életet kaptam és a testem majd meghal, de a lelkem nem. Az benne marad a sírba és majd föltámasztja Isten a feltámadáskor. Újrateremti a testemet és onnantól már vagy pokol vagy paradicsom, de ott már nem lesz halál, hanem öröklét. Vagy itt, vagy ott, vagy az egyikbe vagy a másikba.

Bakács Tibor Settenkedő: - Nem is látok akkora... miért van közöttünk akkora?
Karaszon Attila (Iszlám Közösség Egyháza): - Politika?
Bakács Tibor Settenkedő: -Politika, igen.
Karaszon Attila (Iszlám Közösség Egyháza): -A politika miatt.
Bakács Tibor Settenkedő: - A politika miatt.
Karaszon Attila (Iszlám Közösség Egyháza): - Már beszélgettünk kint a szünetb, hogy az enegyéni érdekek az ami vezérlik, azért vannak tszekták, azért vannak egy valláson belül is ellentétek, vagy vallási felfogások.
Bakács Tibor Settenkedő: - Nagy rabbi sóhajt.

Köves Shlomo (Zsidó Hitközség)i: - Én egyet tudok érteni azzal, amit buddhista kollega mondott az előbb, ne haragudj a nevedet elfelejtettem...
Cser Zoltán (A Tan Kapuja Buddhista Egyház): Cser Zoltán.
Köves Shlomo (Zsidó Hitközség): Cser Zoltán. A Biblia azt mondja, hogy Isten megteremtette a különböző teremtményeket és ezeket mind a szavával teremtette. Az egyetlenen olyan lény, akit nem szóval teremtett az az ember, kinek – ezek nyilván metaforák – akit fölből összegyúrt és belelehelte a lelket. Az alapvető különbség az, hogy ahogy mondja – a szó elszáll- a szó az egy külsődleges megnyilvánulása az embernek is és az Isteni értelemben, az Isteni szó egy külsődlegesebb megnyilvánulás. Az emberi lélek viszont, az Isten sóhaja, az Istennek egy része. És ebben az értelemben a lélek valóban nem hal meg, hiszen ahogy Isten nem múlik el, úgy a lélek sem múlhat el. Az viszont, hogy – és ebben talán mindenki egyetért, hogy nem halunk meg ilyen értelemben. Abban az értelemben viszont, hogy a testnek milyen jelentősége van, abben talán nagyon nagy különbségek lehetnek közöttünk, mert az előbb azt mondtad, hogy a test az olyan, mint egy ruha. A zsidóság nem gondolja, hogy a test az olyan lenne, mint egy ruha. A ruha és a testem között nincsenek kölcsönhatások, abban az értlelemben, hogy a ruhám nem fogja rosszabbul érezni magát, hogyha én rosszul érzem magamat és én sem fogom rosszabbul érezni magamat – értitek amire gondolok. És ezért az egység, ami a test és a lélek között létrejön, sokkal szorosabb egység, mint a ruha és az ember közötti egység. És ez arra is kihat, hogy a test dolgai igenis hatnak a lélekre. Hogyha mondjuk testileg rosszul vagyok, akkor az a lelkemre is hat, rossz a hangulatom mondjuk és ugyanígy fordítva is, hogyha jó hangulatom van a legnagyobb betegségből is kitudok jönni. Tehát ilyen értelemben van kapcsolat a test és a lélek között és ezért mi…
Nagy Ervin (Mandir Hindu Vallási Közösség):- De én sem mondtam, hogy nincs ez csak egy példa volt…

Cser Zoltán (A Tan Kapuja Buddhista Egyház): - Én had kérdezzem már meg, az nem lehetséges, hogy egy gonosz ember fit, egészséges legyen? De most tényleg
Köves Shlomo (Zsidó Hitközség): - Ez azért kicsit túlfeszíti a beszélgetésünket, mert a lélek, mint olyan – meg lehet különböztetni valóban, az emberben található energiát és a lelket, azt az isteni szikrát, ami annak a legmélyén van. És éppen a kérdésed mutatja azt, hogy az olya, mint egy hagyma, aminek a különböző szintjei egymásra épülnek és a legkívül van a test, de nem lehet különválasztani, sehol se lehet azt, hogy ez csak a test, ez meg csak a lélek. Ez egy olyan egységet alkot, mint mondjuk – nem úgy mint a víz meg a pohár- hanem úgy mint a kéz, amelyik ír a tollal. Ott a toll is benne van az írásban, meg a kéz is, meg az a szellem is, ami  írja azt az egészet. Nagyon sok rétege van ennek a dolognak. És akkor egy utolsó dolog, így a test kapcsán. Különben a zsidóságban is van lélekvándorlás, hiszünk abban, hogy egy lélek lejöhet újból a testbe, de abban is hiszünk, hogy az ember nem hoz magával tapasztalatot az előző életéből. Éppen azért nem, mert az ami újjá megszületik, csak az a legtisztább szikra, ami újból belekerül abba, egy egészen más testbe, és ilyen értelemben, minden ember élete az egy külön élet. Az viszont egy érdekes kérdés, hogy többen is, iszlám kolléga is beszélt a feltámadásról, gondolom, hogy keresztényeknél is ez egy létező fogalom, a zsidóságban is ugye létezik ez a – talán a zsidóságból származi mind a két másik vallásnál ez a fogalom. Hogy mire jó a feltámadás? Ha a lélek alapvetően magasabbrendű, mint a test, akkor miért jó az, hogy visszajövünkn a testbe? Miért jutalom az, hogy visszajövünk a testbe? Ha úgy fogjuk föl a testet, mint egy próbatétel, akkor jó, egyszer már próbára tettél minket, miért jó az, ha a lélek visszajön a testbe. A zsidóság erről azt mondja, hogy az abszolút jó, az amikor a test és a lélek úgy egyesül, hogy a test nem korlátozza a lelket. És ez az ami eljön a feltámadáskor, mert itt az abszolút végtelen – nánimnaot?- az abszolút ellentétek egyesülése jön létre, a korlátozott, a véges és a végtelen egyesül a feltámadáskor. A test olyan szintre kerül,a fizikai lét olyan szintre kerül, hogy az nem korlátozza a szellemit, de számunkra ma felfoghatatlan. És ez azt hozza magával, hogy ez azt is jelenti, hogy az evilági élet, nem egy másodrangú dolog, hogy most belebújtattak egy ilyen ruhába aztán majd holnap leadom ezt a ruhát, hanem ez a lényeg, itt van a cél. Van egy nagyon szép zsidó szokás, ezzel be is fejezem, túl sokat beszélek. Bemegyünk a temetőbe, amikor vannak ezek a szemléltető rojtok, amiket a zsidók hordanak, ez emlékeztet bennünket a különböző parancsolatokra, ez is egy jó tett úgymond, ezeket eldugjuk, berakjuk a nadrágunkba. Miért? Azért, hogy ne hozzuk szégyenbe a halottakat, akik már nem tudnak jót tenni és ez a különleges ezen a világon, hogy képesek vagyunk jót tenni, mert nekünk megvan a szabadakarat, a választás lehetősége. Egy léleknek, ami az isteni dicsfénybe egyesül a végtelennel, nincs meg a lehetősége a szabad választásra.

Kókai Nagy Viktor (Református Egyház): - Annyit szeretnék csak hozzátenni, hogy nekem kicsit berzenkedik protestáns lelkem az ellen, hogy az emberben isteni darabokat tételezünk fel. Nincs az én meggyőződésem szerint és szerintem a Bibliában sincs erről szó. A nefes haja(?), amiről beszélünk, hogy belelehelte Isten az életnek a lehelletét és Károli gyönyörűen fordítja: “ és lett az ember élő lélekké” A nefes hajat a kóhelet, ugyanúgy az állatokra is elmondja, hogy nefes haja, tehát hogy lelkük van vagy van bennük valami lélek. Ugye a Magyar szó azért szép, mert kifejezi, hogy létezés van benne a lélek által. Én nem gondolom azt, hogy bennünk bármiféle isteni lenne. Az Isten képűség témába most ne menjünk bele, én nem tudom elfogadni azt, és lehet hogy ezzel kisebbségben maradok, hogy az emberben benne lenne egy darabka Isten, akit léleknek hívunk, a test elporlad, majd ez a kis darabka lélek, ez fölröppen vissza, oda ahonnan kijött. Nem ezt gondolom a hitem alapjának. A hitem alapjának azt gondolom, hogy valóban az embert megteremtette Isten a maga képére és hasonlatosságára, amely maga képe és hasonlatossága, mit jelent? Hát hogy Jézus Krisztus képére, mert ránézve, ő általa lett minden ami lett. Nála nélkül semmi sem volt. Tehát Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára teremtettünk meg a teremtéskor és nem Jézus Krisztus lett emberi formában – mi úgy tapasztaltuk, hogy ő öltött emberi formát, de gyakorlatilag ránézve teremtettünk mi emberré. Ez az Isten képűség szerintem és nem az hogy darabot hordozunk magunkban Isten lelkéből, ami majd amikor meghalunk, az kiröpül, visszatér Istenhez, a testünk pedig elporlad. Hiszen hát erre van egy nagyon szép példám, mert nekem mindig kisebbségi komplexusom van a zsidó kollégákkal beszélgetve, mert nekik annyi anekdotájuk van, had’ mondjak el én is egyet. Ezt a lelkészem mondta egy prédikációban és ez nagyon tetszett nekem, hogy azt hiszem tán Mozart volt az, aki gyerekkorában Rómában hallgatott egy oratóriumot, amit minden évben egyszer adtak elő húsvétkor. És leégett a könyvtár, de 10-15 évvel később és hát elveszett ez a kézirat,ez az oratórium. Nagy volt a gyász Rómában, hogy most akkor mi történt, hogy történt…És akkor valaki mondta, hogy Mozart egyszer hallotta ezt a darabot, próbáljuk meg és Mozart emlékezetből lekottázta a teljes oratóriumot. Miért feltételezzük mi azt, hogy ha teljesen elpusztulunk, Isten emlékezetből nem tud minket újra előhívni a feltámadáskor? Miért kapaszkodó nekünk az, hogy majd a lelkünk, egy darabunk tovább… nem él tovább! Eltemettetünk, elporladunk,

vége…

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

Név

Email

Honlap

Cím

Hozzászólás

smaller | bigger

Subscribe via email (Registered users only)

I have read and agree to the Terms of Usage.

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés